A méhészkedés egy igen különleges szakma, amely rengeteg munkával és tanulással jár. Célja a méz és egyéb méhészeti termékek termelése. Arra azonban ügyelnünk kell a begyűjtés során, hogy csak annyi mézet vegyünk el a kaptárból, amennyit a méhek nélkülözni tudnak. Egy tapasztalt méhész pontosan tisztában van azzal, hogy a méhcsalád mennyi mézzel vészeli át a telet, és ezt tiszteletben is tartja.

A szakma egy izgalmas válfaja a vándorméhészet. Ez azt jelenti, hogy a kaptárokat rendszeresen költöztetni kell, néha igen nagy távolságok megtétele árán is. Ennek több oka lehet. Egy adott területen gyakran csak egy-két mézelő növényfaj akad, amelyek gyakran egyidőben virágoznak. Így az év többi részében nem lenne, honnan gyűjtsenek a méhek virágport.

A vándorlással viszont ez a probléma kiküszöbölhető. Mindig olyan helyre költöztetik a kaptárt, ahol éppen virágzik valamilyen mézelő növény. Az utazás célja azonban más is lehet. Nyugaton már nagy divat, hogy a nagyobb kertészetek, vagy gyümölcsültetvények tulajdonosai hívják a méhészeket a területükre, hogy a szorgos kis rovarok elvégezzék a beporzást. Így mindenki jól jár, hiszen biztosítva lesz a bőséges termés, és méz is kerül a kaptárokba.

A vándorméhészkedés nem újkeletű találmány. Írásos bizonyítékok vannak róla, hogy már az ókori egyiptomiak is hajón utaztatták a méhcsaládokat a Níluson. Azonban ez egy igen kemény életmód, hiszen a vándorméhészek az év nagy részében távol vannak az otthonuktól. Sok figyelmet kell szentelniük a méheknek is, mert azok sem viselik túl jól a sok utazást.