A méhek élete igen különös, hiszen elég ritka jelenség az állatvilágban a szociális viselkedés és a társadalomalkotás. Csak néhány rovarfajnál alakult ki ez a szoros együttélési forma, és egy-két emlősfajnál. Ugyanakkor a méhek jelentősége sem elhanyagolható, hiszen nélkülük egy csomó növény hamar kipusztulna. A méhek a megporzás által biztosítják, hogy évről évre szaporodni tudjanak a fontos haszonnövényeink.

A poszméhek egy külön csoportja a méhek hatalmas családjának. Ezek a zömök testű rovarok könnyen megkülönböztethetők a házi méhektől, mivel testüket vastag szőrbunda fedi. Életmódjuk is eltérő más méhekétől. Bár ezek is családokat, kolóniákat alkotnak, de a házi méhekétől eltérően ezek a kolóniák rövid életűek.

Csupán a megtermékenyített királynő vészeli át a telet a mohapárnákba burkolózva, vagy a fakéreg alatt. Tavasszal új kolóniát alkot, amely ősszel szintén elpusztul és csak néhány királynőjelölt éli túl a hideg időt. A földi poszméhek élete még izgalmasabb, hiszen többi társuktól eltérően nem a fák lombkoronájában, vagy más magasabb helyeken építenek fészket, hanem a föld alatt.

Egerek és vakondok elhagyott járataiban fészkelnek akár egy méter mélységben is. Csak akkor merészkednek a felszínre, ha a napsugarak már alaposan átmelegítették a talajt. A királynő lerakja a petéket és az első kikelő lárvákról ő gondoskodik. Ezekből az egyedekből lesznek a dolgozók, amikor elérik a kifejlett kort. Innen kezdve az ő dolguk a peték és a lárvák gondozása, és a királynő csak a peterakással foglalkozik.