Ha azt hisszük, hogy a szociális viselkedés kizárólag emberi tulajdonság, akkor nagyot tévedünk. Az állatvilágban számtalan példa van szociális viselkedési formákra, társadalomba szerveződésre. Ilyeneket figyelhetünk meg egy farkas falkán vagy egy csimpánz közösségen belül is. Vannak vezetők és alattvalók. De a legjellegzetesebb példákat a rovarok között találjuk. Igazi társadalmat építettek ki maguknak a hangyák, termeszek és méhek.

Ezekben a társadalmakban mindenkinek jól elkülönült feladata van, és stabil helyet foglalnak el a hierarchikus rangsorban. Vannak királyok és királynők, katonák, dolgozók és egyéb feladatokat ellátók. A méhek esetében ez a következőképpen alakul. Egy méhkaptárban a hierarchia csúcsán az méhkirálynő van. Az alattvalói nagyrészt egyben az utódai is, bár ez nem minden esetben jellemző.

Őt követik a herék, akiknek egyetlen feladatuk a méhkirálynő megtermékenyítése. Ezeket a méhész általában egy másik kaptárból hozza, hogy ezzel is frissítse a vérvonalat, és elkerülje a beltenyészettel járó betegségek megjelenését. De a természetben is gyakori, hogy a herék más családokból érkeznek jövevényként. A legnépesebb csoportot a dolgozók alkotják. Az ő feladatuk a kaptár rendben tartása, a peték gondozása, valamint a frissen kelt egyedek táplálása. Ugyanakkor a nektárbegyűjtés és a mézkészítés is rájuk hárul.

A fiatalabb dolgozók a kaptárban tevékenykednek, míg az idősebbek a begyűjtéssel és mézkészítéssel foglalkoznak. Így a kirepülő dolgozókat is két csoportra oszthatjuk. Vannak ugyanis a kutató, vagy felderítő méhek, akik megtalálják a táplálékforrás, és vannak a begyűjtők, akik elszállítják a pollent a kaptárba, ahol mézet állítanak elő.