A méhészkedés egy igen szép szakma, de nem tartozik a legkönnyebb elfoglaltságok közé. Sokan úgy gondolják, hogy elég beszerezni egy kaptárt és egy méhcsaládot, aztán majd azok termelik az egészséges mézet, és más méhészeti terméket. Ez azonban annál bonyolultabb.

Aki ezzel szeretne foglalkozni, az rendesen fel kell készüljön a feladatra. Első lépésként meg kell ismerkedni a mesterség fontos eszközeivel. Bátran állíthatjuk, hogy a legfontosabb eszköz a méhlakásként szolgáló kaptár. Ezekben élik a kis rovarok a mindennapjaikat, itt szaporodnak, és itt állítják elő a mézet. Régebben használtak gyékényből font méhkasokat is, de ma már ritkán láthatunk ilyen eszközöket.

Fontos, hogy a kaptárok mobilisek legyenek, ugyanis időről időre fel kell pakolni a teherautóra és új méhlegelő után kell nézni. Szintén fontos eszköze a méhésznek a füstölő is. Ez a méhek megnyugtatására szolgál. A füstölőben taplógombát vagy gyékény buzogányt égetnek, és a füsttel lefújják a méheket, hogy azok lenyugodjanak, amíg a méhész eltávolítja a mézzel teli lépet a kaptárból.

A kereteken levő lépet aztán a pergetőbe helyezi, ami a mosógépek dobjára hasonlít. Működésében is erre emlékeztet, ugyanis forgás közben a centrifugális erő révén a méz kifolyik a lépből, és összegyűl a pergető alján kialakított edényben. A méhész fontos eszköze még a szitás méhészkalap, amellyel az arcát védi a méhcsípésektől. A méhészkedéshez tehát a felsorolt eszközökön kívül még szükség van rengeteg türelemre, kitartásra és szakértelemre is.