A karácsonyi ünnepek egyik legfontosabb szimbóluma a mézeskalács. Nem telhet el úgy az ünnep, hogy egy-két díszesebb figura ne kerüljön fel a feldíszített karácsonyfára. A mézeskalács egy bonyolult süteménynek tűnik, viszont a valójában nagyon egyszerű. Főbb összetevői a liszt, a méz és a tojás.

Persze a jellegzetes fűszerek sem maradhatnak ki, mint amilyen a fahéj vagy a vanília. Ez a sütemény több évszázados múltra tekint vissza, és komoly hagyománya van hazánkban, és egész Európában. Már az 1600-as évek elején megalakult a mézeskalácsos-céh Pozsonyban, de Debrecenben is nagy jelentősége van ennek az édességnek. A középkorban a méz még a királyok eledelének számított, ugyanis igen drága volt. Így a mézeskalács sem volt elérhető mindenki számára. Az idők folyamán ez azonban megváltozott.

Ma már bárki megkóstolhatja ezeket a finomságokat, bár ma már inkább tekinthetők ezek mesterműveknek, amelyet nem szívesen teszünk tönkre. A mézeskalácsokat ugyanis különböző módon díszítik, így a különböző vidékekre jellemző minták alakultak ki, éppen úgy, mint a hímzésben. A mézeskalácsnak már a középkori meseirodalomban is nagy szerepe volt.

Elég csak a Grimm testvérek nagysikerű meséjére, a Jancsi és Juliskára gondolni, ahol a gonosz vasorrú bába mézeskalács házzal csábította oda az édesszájú gyerekeket. De a mézeskalácsnak áldozati szerepe is volt. Az ókori görögök gyakran mézeskalácsból készült állatokat áldoztak az isteneiknek. Ma már a vásárokon nélkülözhetetlen terméknek számít a mézeskalács, amely többnyire nem csak finom, hanem igen pompás látvány is.