A méhek kora tavasztól késő őszig keményen dolgoznak, hogy méz kerüljön az asztalunkra. A hideg időjárás beálltával azonban megszűnik a nagy nyüzsgés a kaptár körül. A közhiedelemmel és sok méhfajtával ellentétben azonban a házi méhek nem alszanak téli álmot. A hideg időt a kaptárban összebújva töltik, így vészelik át a fagyokat. A potrohizmaik rezegtetésével hőt fejlesztenek, így a kaptár belsejében akár 25-30 fok is lehet a hőmérséklet, amikor kint hideg van.

Ezt a módszert nem csak a hideg elleni védekezésre használják, hanem a betolakodók elpusztítására is. A házi méhek egyik legnagyobb ellensége a lódarázs. A kistestű méhek mit sem tudnának kezdeni ezzel a hatalmas betolakodóval, ha egyenként támadnák. Ehelyett csoportosan körülveszik és elkezdik rezegtetni az izmaikat, hogy hőt termeljenek.

A lódarázs ugyanis elpusztul 35 Celsius fokon. A hideg elleni védekezés során folyamatosan helyet cserélnek a kaptár külső részeiben találhatók a bentiekkel, így mindegyik fel tud melegedni. Természetesen a méhészek sem pihenhetnek a téli időszakban. Egész évben a méhek gondoskodtak a mézellátásról, ilyenkor viszont a gazdának kell gondoskodni az etetésükről.

Ha elfogy a kaptárban felhalmozott méz, akkor cukorsziruppal kell azt pótolni. Ugyanakkor a kaptár szigeteléséről és rendszeres szellőztetéséről sem szabad megfeledkezni. Ha mindent tökéletesen csinálunk, akkor a méhek remekül átvészelik a legnagyobb hidegeket is, és amint megjelennek a réten az első virágok már neki is lendülnek a mézgyártásnak.