Május végén, június elején gyakori és egyesek számára rémisztő jelenségnek lehetnek tanúi azok, akik méhészetek közelében laknak. Időnként hatalmas méhrajok jelenhet nem a fákon, kerítéseken ebben az időszakban. A rajzás a házi méhek életében természetes jelenség. Ha a kaptár túlzsúfolttá válik, és már nincs munka a fiatal egyedek számára, akkor azok rajokba tömörödve elhagyják a régi kaptárt, és új otthont keresnek maguknak.

Ez a jelenéseget a méhészek nem kedvelik túlságosan, hiszen ez veszteséget jelent számukra. Vannak figyelmeztető jelek, amelyek segítségével a rajzás megakadályozható. Az esemény előtt a dolgozók elkezdenek anyabölcsőket készíteni, amelyekbe a királynő elhelyezi az új anyaméhek petéit. Ugyanis a rajzás során a régi királynő is elhagyja a fészket a fiatal egyedekkel, de előtte gondoskodik az utódokról.

Ha ezeket az anyabölcsőket rendre lerombolják a méhészek, akkor a rajzás elkerülhető lesz. Az eseményt megelőző napokon leáll a munka a kaptárban, ami szintén a termelés csökkenéséhez vezet. Ugyanakkor közvetlenül a kirajzás előtt az útnak induló egyedek megszívják magukat mézzel, alaposan megdézsmálva ezáltal a készleteket. A rajzásnak előnyei is vannak ugyanakkor, hiszen így szaporodik a méhcsaládok száma.

A kirepülés a déli órákban történik, de aznap nem mennek távol a kaptártól, csupán 10-20 méterre, ahol, találnak egy megfelelő helyet az ideiglenes megtelepedésre. Ilyenkor könnyű begyűjteni a rajt, mivel igen nyugodtak, és nem használják a fullánkjukat sem.